Újévi köszöntés az Úr 2021. évének hajnalán

Textus: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Péld 3,5–6) „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít. Légy csendben, és várj az Úrra! (Zsolt 37,5–7a)

Kedves testvéreim!

Újév reggelén hálaadással és bizalommal fordulunk a mi teremtő és gondviselő Istenünkhöz, és nagy reménnyel imádkozunk hozzá. Szívünk és lelkünk imával van tele, és csak áldani tudjuk Isten szent nevét. Az elmúlt esztendő feszültséggel, félelemmel, bizonytalansággal teli időszaka után reménykedünk, hogy derűsebb napok, hónapok várnak ránk. Ilyen érzések között vesszük ajkunkra Atyánk szent nevét, és bizakodunk, hogy minden élethelyzetünkben gondviselő szeretete ölel körül minket.

Az óévet búcsúztató, megszokott, hangoskodó jókedv helyett csendben köszöntünk el az elmúlt esztendő napjaitól. Most, újév reggelén csendben, gyermeki szeretettel és hálával keressük Isten közelségét. Ha szívünkben csend honol, meghalljuk biztató atyai hangját: „Mert én veled vagyok, megőrizlek téged…” (1Móz 28,15).

Keresztény testvéreim! John R. W. Stott angol teológussal vallom én is: „A huszonegyedik század második évtizede nagy megpróbáltatás elé állított bennünket. Olyan új gondokkal és kihívásokkal nézünk szembe, amelyek ezelőtt ötven évvel senkinek sem jutottak volna az eszébe. Egyik oldalon a műszaki fejlődés gyors üteme az ember bámulatra méltó találékonyságáról tanúskodik, másik oldalon a világméretű szegénység, erőszakosság bántja igazságérzetünket. Az emberiség globális egymásrautaltságban él, az üzleti lehetőségek korlátlanok, mégis óriási szakadék van a szegények és gazdagok között. Nem polgárok, hanem fogyasztók vagyunk egy anyagelvű, célvesztett társadalomban, amely felett a világjárvány fekete fellege lebeg. Felelőtlen emberi cselekedeteink olyan problémákat okoztak, amelyekre nem is gondoltunk.” A környezet nagy méretű szennyezettsége, a nemzetközi színtéren megjelenő terrorizmus, a vallási indíttatású, fundamentalista erőszak fellángolása, a családok, a közösségek felbomlása, az erőteljesen hangoztatott, sokszor már-már megparancsolt individualizmus nagy terhet ró ránk, emberekre. A keresztény ember nem nézheti tétlenül, nem vonulhat félre, látva a világ mostani állását. Feladatunk foglalkozni korunk égető kérdéseivel, felelősséget kell érezzünk Isten szép, teremtett világa iránt.

Életünket az Istennel és embertársainkkal való kapcsolat határozza meg. Az Istennel kötött szövetség biztosítja az élet kötéltáncához szükséges egyensúlyt. Az Úrral való kapcsolat segít a tisztánlátásban, hogy utunk legyen a felemelkedéshez és nem a lesüllyedéshez. Az embertársainkkal való felebaráti kapcsolat pedig békét, nyugalmat és biztonságot teremt mindenki számára. Ma, a sokat emlegetett gazdasági válság zűrzavarában sokan elbizonytalanodnak. A nyugtalan emberek életébe félelem költözik. Egymást és a világot akarjuk elhasználni, elfogyasztani. Mi adna az embernek erőt, nyugalmat, ha nem az isteni gondviselésbe vetett hit?

De „Hol van a te Istened?” (Zsolt 42,4b) – kérdezzük a zsoltáríróval, és várjuk nap mint nap a mellettünk élőtől a választ. Hát ott van benned, csak nem hallod, és nem figyelsz rá! Hiányzik a csend a mindennapi életedből. Először saját magunk kell ebben a dobpergető világban meghalljuk a szívünkben lakó, szerető Isten hangját. Először magunkban kell rendet teremtsünk, hogy utána értékelni tudjuk a felebarátot, az embertársat, a testvért, az isteni teremtményt és a bennünket körülölelő szép világot.

A keresztény, unitárius embernek újév reggelén megfelelő komolysággal kell a megtalált csendben Istenéhez fordulnia. Az imádkozás és zsoltáréneklés közben olyan erőforrás fakad fel szívedből, amely a melletted élő lelki szomját is enyhíteni tudja. A betemetett vagy elfelejtett Jákob kútjánál Jézushoz hasonlóan állunk mind, azzal a kéréssel, hogy „Adj innom!” (Jn 4,7b). Isten adjon erőt, vezessen el a ma világában megtalálni a Jákob kútját! Legyenek mellettünk segíteni tudó, jézusi lelkülettel járó embertestvérek, és mi is ugyanígy viszonyuljunk másokhoz, hogy közösen tudjunk vigyázni és megélni azt a szolgálatot, amelyet átvettünk az Úrban (Kol 4,17b).

Kedves keresztény testvérem! Péter apostol intése visszhangozzon bennünk az új esztendő minden napján: „Éppen ezért teljes igyekezettel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek.” (2Pét 1,5–8).

Adjon Isten erőt, mély hitet, egymásra figyelést! Szeretetével lakozzon mindig a teremtett világban és szívünkben! Áldása legyen a világ, nemzetünk, egyházunk és gyülekezeteink életén és munkáján! Adjon a jó Isten bort, búzát, békességet! Áldása maradjon velünk! Boldog új évet kívánok! Ámen!

Kolozsvár, 2021. január 1.

Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök

Facebook