Vihar előtti kampánycsend

Nagy a sürgés-forgás választásokkor egy párt háza táján, de ezt talán felesleges mondanom, mert láthatta a szemlélődő mekkora lázas munka folyt a kampányidőszakban. De most nem erről szeretnék írni. Jól végzett munka után jöhet a pihenés, illetve a felkészülés, főleg lelkileg a nagy fináléra, a választás napjára.
Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy június 8-ra elfáradtunk, szomjaztunk a kampánycsendre. Az ördög viszont soha nem alszik, és meg is lepett minket már június 7-én, amikor is eltűnt a párt egyik választási óriásplakátja az érmihályfalvi piac területéről, majd folytatódott június 9-én a lehető legváratlanabb módokon. Szilágyi Ferenc elnökünk nyakába ugyanis kétszer is zúdult váratlanul az „áldás”. Délután három magasságában megpróbált bejutni a Demokrácia Központba, de a kulcs cserben hagyta, ugyanis mindmáig ismeretlen tettes(ek) pillanatragasztóval kenték be a bejárati ajtó zárát. Nem maradt más hátra, ki kellett hívni a rend derék őreit, hogy szakértsenek. A helyi termopán-kereskedővel való konzultálás után a rendőröknek sikerült úgy tönkretenni az amúgy is használhatatlanná vált zárat, hogy csak Nagykárolyból sikerült pótolni valamikor estefelé, hogy ne kelljen valakinek benn aludni az irodában. Eközben érkezett a délután folyamán a második „meglepetés”, Szilágyi Ferenc kislányát leköpték az utcán. Az elkövetőt rövid időn belül sikerült elkapni, és mint kiderült, egy nagyobb társa buzdítására tette meg, végül értesülésünk szerint mindketten pénzbüntetést kaptak. Felettébb érdekes az eset, ugyanis eddig már többször találkoztak a fiatalok az utcán, és nem történt hasonló eset. Nem kizárt, hogy a választásokra való tekintettel az illetők vagy azok szülei ki lettek okosítva, hogy kit kell támadni, maguktól úgysem jöttek volna rá, ki a politikai ellenfél.
A kampánycsend izgalmait hátrahagyva, lássuk, mi történt a nagy napon. Mihályfalva nagy esélyes pártja nem bízott semmit a véletlenre. Egyik szimpatizánsuk többször is felbukkant egy lefénymásolt, pecséttel ellátott szavazólappal a kezében a dienesi és a Bank utcai iskolánál is, mutatva, kire „kell” szavazni. Miután szemet szúrt az illető, következett egy kis fogócska a rendőrséggel, nem túl sok sikerrel. A nap folyamán elcsíptem egy rövid beszélgetést két szavazópolgár között: „Na, a végén csak jöttél szavazni?” „Hát eljöttem, mert hoztak tegnap egy kis szalámit, mert nem volt mit együnk”. Tegnap? De hiszen az szombat! Na, de üsse kavics, vigye kánya, lehet csak a fülem vacakolt, biztos a korral jár. Az is megesett, hogy a dienesi szavazókörzetben egyes megfigyelők az épületen kívülről figyelték az eseményeket, ezért a nap folyamán két alkalommal is beviharzott a bizottság egyik tagja, és helyére zavarta a rakoncátlankodókat.
Az urnák kinyíltak, a szavazatokat megszámolták, összegzés, végül alvás. A végeredmény négy tanácsos részünkről, ami nem kevesebb mint duplája a leg-utóbbi választásokkor még az MPP berkein belül szerzett mandátumoknak. Ezúton köszön(jük)öm mindazoknak a megelőlegezett bizalmat, akik ránk tették a voksukat. Legjobb tudásunk szerint fogunk hozzátenni Érmihályfalva közösségének építéséhez/szépítéséhez egy élhetőbb jövőért.

 

Kecskés Zoltán
2012 Július 23

kampanycsend
Facebook