Vissza a gyökerekhez

Vissza a gyökerekhez – Egy hegyközújlaki ökofarm mindennapjai

Hogy miben különbözik a biotermék a nagyipari termékektől? Röviden azt lehetne mondani, hogy a biotermékek, a bioélelmiszerek élettanilag sokkal értékesebbek, több vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak, ugyanakkor hiányoznak belőlük azok a káros anyagok, amelyek az emberi szervezetben összeadódva számos betegség okai lehetnek.

Régóta köztudott, hogy számos betegség, mint például a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a szívinfarktus, az érelmeszesedés, nem orvosolható étkezési szokásaink megváltoztatása nélkül. Ma már tudományos kutatások bizonyítják, hogy a meddőség kialakulásához annak is köze van, mennyire értékes élelmiszereket fogyasztunk, és egyre nyilvánvalóbb az is, hogy, a terhesség alatti étkezés a magzat egészséges fejlődését is befolyásolja.

Azonban a nagyüzemi mezőgazdaságban ahhoz, hogy kiszámíthatóbb termést tudjanak elérni és betakarítani, olyan eljárásokat is bevetnek, amelyek nem tesznek jót a környezetnek, és károsak lehetnek az emberi szervezetre is.

A biogazdálkodás egy olyan élelmiszer előállító rendszer mely tiltja, illetve korlátozza bizonyos növényvédő szerek, műtrágyák, talajjavító szerek, mesterséges állatgyógyászati készítmények, hozamfokozók használatát.

Kovács Attila hegyközújlaki kisgazda

Lassan, akinek fontos lesz, hogy egészségesen táplálkozzon, visszatér a gyökerekhez, azaz a vegyszerek, adalékok, ízfokózók, élelmiszer-színezékek és egyéb mérgező anyagok nélküli táplálékokat fogja előnybe részesíteni. Bár még Kárpát-medence szerte gyerekcipőben jár az ökogazdálkodás és a biotermékek előállítása, már vannak olyan gazdaságok, amelyek a természetes élelmiszerek kisüzemi gyártásából is megélnek. Azaz kialakították maguknak a piacot, visszajáró, saját vevőkörük van. Ilyen kisvállalkozás a Bihar megyei Hegyközújlakon Kovács Attila farmja is.

A szükség hozta így

Kovács Attila hegyközújlaki kisgazda a kecsketejre és a disznózsírra esküszik. Meggyőződése, hogy a sertéseket illetően a mangalicáké a jövő. A farmon, amelyen ketten gazdálkodnak a feleségével, kecskéket és mangalicákat tenyésztenek. A házilag történő tej és húsfeldolgozással három éve foglalkoznak. Két gyerek mellett egy kisebb tejüzemet működtetnek, ahol lágy és szikkadt sajtot, valamint kefirt készítenek. Házhoz is szállítják az élelmiszereket. A kialakult vevőkör, mint mondta, folyamatosan változik. Állandó jelleggel mintegy 80–90-re tehető ez a szám. Természetesen az is közrejátszik, hogy közel a megyeközpont (16 km), így állandó piaca van a termékeknek.

A kecsketejre és egyéb natúrélelmiszerekre való rátérést a szükség hozta magával, mivel az egyik gyerekük allergiás volt. Köztudott, hogy az allergia összefügg az immunrendszer meggyengülésével, ami a maga során összefügg a táplálkozás minőségével. Így tértek rá fokozatosan a természetes alapanyagokból készült táplálék fogyasztására. A kecsketej volt az első, amire rászokott a család, majd gondoltak egy nagyot és eldöntötték, hogy megélhetést teremtenek belőle. A klientúra pedig a nagyváradi piacokon majd csak kialakul. És így is lett – meséli a családi vállalkozás történetét Kovács Attila. Azóta már háztól is viszik a termékeit.

Sajtüzem

Nincsenek felfújva

 A természetes alapanyagú élelmiszerek azért tartalmaznak lényegesen több vitamint és ásványi anyagot, mert a föld minőségét nem műtrágyával, hanem komposzttal, illetve az állattartásból származó szerves trágyákkal javítják – mondja a farm gazdája. Az így trágyázott földekről learatott termények sokkal több értékes anyagot tartalmaznak. A házilag készített termékek – hétköznapi kifejezéssel élve – nincsenek felfújva.

Ez szaknyelven annyit jelent, hogy friss súlyuk kisebb ugyan, mint tömegtermelésben előállított megfelelőjüknek, de eltarthatóságuk lényegesen jobb lesz, tovább maradnak frissek. Ízük megmarad, a paradicsomnak paradicsom íze lesz, az uborka is megőrzi friss zamatát.

A végeredmény az, hogy az így termesztett zöldségek és gyümölcsök sokkal gazdagabb tápértékűek. Ráadásul a termelés folyamata nem károsítja a környezetet sem – mondja Attila.

A kecskeállomány

A kecske haszna

 A kecske az egyik legrégebbi háziállatunk, melyet körülbelül tízezer évvel ezelőtt háziasították őseink, nagyjából egy időben a kutyával és birkával. Már az időszámítás előtt is ittak kecsketejet, és a mai napig ez a világon a legnagyobb mennyiségben fogyó tejféleség. A kecsketejet valaha Európában is nagyon kedvelték. A korai középkorban számos kolostorban készítettek kecskesajtot. A kecsketejből készült élelmiszerek könnyen emészthetők és kevés allergén anyagot tartalmaznak. Migrén és stressz esetében is igen jótékony hatású. A kecsketej kiváló alternatívája a tehéntejnek a csecsemőtáplálásban, és remek rák elleni védelem is egyben. Ez csak néhány számos előnye közül.

Gyógyító hatását már a 17. században méltatták. Régen, az antibiotikumok felfedezése előtt a tüdőszanatóriumok mellett kecsketenyészetek voltak, hiszen a kecsketej a tébécé gyógyításában nagy szerepet játszott. A kecske testsúlyának tízszeresét termeli meg tejben. A kecske teje több vitamint tartalmaz, és könnyebben emészthető, mint a tehéntej. Forralás nélkül is iható, tejallergiát nem okoz. A kalcium, magnézium és foszfor aránya és felszívódási képessége az ember számára a legmegfelelőbb. Vastartalma háromszorosa a tehéntejének. A kecskesajt az egyik legfinomabb és legkeresettebb termékek egyike, természetesen a házilag készített. A Kovács-farmon 50-60 kecske biztosítja az alapanyagot a kisüzemi feldolgozáshoz, de a gidahúsra is van kereslet.

Sajtüzem – szikkadnak a sajtok

A kecskesajt

Az általában 40-45 százalékos zsírtartalmú kecskesajt meglehetősen tömény – magyarázza az ökofarm gazdája. Íze igen markáns, ezért csak kevés kell belőle.

A kecskesajtot főleg kis üzemekben, manufaktúrákban, jellemzően kézzel készítik. A legnagyobb hagyománya Franciaországban van a kecskesajtnak, de fogyasztják a görögök, a spanyolok, az osztrákok, a németek, a hollandok, az angolok is. Állagát tekintve lehet lágy (friss kecskesajt) vagy kemény (érlelt kecskesajt), a friss kevés zsírt, de kevesebb kalciumot is tartalmaz, mint a száraz változat.

Elkészítési módja hasonló a tehéntejből készült sajtokéhoz. A langyos kecsketejbe teszik az oltót (a tejfeldolgozás növényi vagy állati eredetű segédanyaga), majd a tejnek kis idő múlva májszerű állaga lesz. Ekkor apró darabokra vágják, forróra melegítik, és egy ideig állni hagyják. Ezután leszűrik, ízesítik, sózzák, sajtkultúrával beoltják, majd forgatva formába préselik, és érlelik. A lágysajtokat ízesíteni is lehet. Kovácsék vásárlói gombás, sőt levendula ízűt is rendelnek. Az Érmelléki Gazdák Egyesülete szervezte nagyvásárok és a már kialakult klientúra mellett, a borversenyek szervezői is megkeresik a száraz sajtokért – meséli eme ínyencségek szakértője.

A húsalapanyag, a mangalica

A mangalica

A mangalica zsírsertésről tudni kell, hogy az egyetlen magyar őshonos sertésfajta. A fajta az 1800-as években jött létre. 1833-ban József nádor Milos szerb fejedelem birtokán tett látogatásakor ajándékba kapott tíz kocát és két kant. Ezeket az állatokat József nádor a kisjenői birtokán lévő szalontai és bakonyi állományai keresztezésére használta fel. Ezt olyan nagy sikerrel tette, hogy az 1840-es évekre már kialakult az egységes külsejű magyarfajta: a mangalica, mely a vidék, a falu szinte kizárólagos sertése lett.

A Kovács-farmon a gazda szeme is hizlalja a reneszánszát élő sertésfajtát. A mesterséges tápszerek nélkül nevelt sertés húsának is nagy a keletje. Nem győzünk annyi kolbász tölteni, ami el ne fogyna – lelkesedik Attila. Sok a munka a kisgazdaságban, de megéri. Akiben tudatosult, hogy az ember saját kezével is alakíthatja tápláléka, így élete minőségét, érti miről beszélek – mondja zárásképpen a hegyközújlaki kisgazda.

Sütő Éva /Reggeli Újság

Facebook