A hazug ember és a sánta kutya esete az autópályával és a körgyűrűvel
Bár a sánta ebek tájainkon is eléggé ritkán veszik igénybe az autópályák és a körgyűrűk nyújtotta közlekedési lehetőségeket, az adófizető polgárok minden bizonnyal közlekednének ezeken, ami viszont csak abban az esetben lenne lehetséges, ha a hazug emberek nem hazudoznának összevissza ezek épülésének időpontjairól, hanem mondjuk a kormányzati források birtokában végre munkához látnának.
Márpedig, hogy egy klasszikust idézzünk, hazudnak reggel, délben meg este, éppen úgy az Észak-erdélyi autópályával kapcsolatban, mint a Bihar megyét érintő egyéb infrastrukturális fejlesztésekről, vagyis inkább azok hiányáról. Azt tudjuk, hogy az RMDSZ éltető eleme az ígérgetéscunami és a hazugságözön, de azt az igencsak vastag bőrre valló sikerpropagandát amit évek óta próbálnak lenyomni a bihariak torkán még a legrutinosabb bolsevik propagandisták is megirigyelnék. Ha hihetnénk ezeknek a „győzelmi jelentéseknek”, Bihar megye közútjai lassan egy évtizede Európa legfejlettebjei közé tartoznának, minden nagyobb magyarlakta település körgyűrűvel, de legalább is elkerülő úttal rendelkezne, és bárki kényelmesen rövid idő alatt eljuthatna autóval Brassóig az A3-as autópálya rég megvalósult bihari szakaszára felhajtva.
A gond csupán annyi, hogy a sikerpropaganda (kevésbé szemérmesek pofátlan hazudozásnak nevezik) az esetek 99,99%-ban köszönőviszonyban sincs a valósággal. Így a bihari magyar és román adófizetők továbbra is kénytelenek a kátyús, toldozott-foldozott megyei utakon döcögni, települést elkerülő utat legfeljebb a megyeszékhely körül láthatnak és használhatnak, ha pedig autópályán szeretnének utazni, minden gond nélkül megtehetik – Magyarországon.
Évtizedes hazudozás
Bihar megyében 2004 óta épül, pontosabban nem épül az A3-as autópálya Bors-Berettyószéplak közötti szakasza. Az azóta eltelt 15 esztendő „megvalósításainak” tempóját figyelembe véve nyugodtan mondhatjuk, hogy az a gyerek aki 2004-ben látta meg a napvilágot, és most éppen a szakiskola vagy gimnázium padjait koptatja, 2022-ben érettségizve egyáltalán nem biztos, hogy látni fogja a már megépült autópályát. Arra viszont lesz lehetősége, hogy addig még sok szenátori nyilatkozatot meghallgasson a témában, vagy ha esetleg érdekli a kampányígéretek viszonya a valósággal, tanulmányozhatja az alábbi óriásplakátot is.
Amit az autópályákkal nagyban művelnek, azt a megye egyéb újtjaira vonatkozólag szinte hetente elköveti kicsiben érdekvédelmünk. Nincs olyan nyomtatott sajtófelület, internetes portál, blog, vagy Facebook-oldal amelyből kimaradna, mennyire küzd érdekvédelmünk azért, hogy a bihari magyarok tükörsíma, kényelmes utakon, gyorsan érhessenek A pontból B pontba. Bombasztikus szalagcímek, vezércikkek, aszfaltozott utak kilométerei és súlyos százmilliók repkednek legalább is a virtuális valóságban. Ha az egyszeri adófizető a volán mögött ülve nem ezzel szembesül, amiatt csakis a valóság lehet a hibás.
Cseppben a tenger: a nagyszalontai körgyűrű
A Nagyvárad-Arad-Temesvár főútvonalon fekvő dél-bihari hajdúváros évtizedek óta küszködik az óriási átmenő forgalommal, így több mint indokolt volna egy körgyűrű, de legalább is egy elkerülő út megépítése. Lássuk, hogy néz ez ki az RMDSZ kommunikációjában:
2008 március 6-án „Terelőutat kap a hajdúváros”, címmel jelent meg cikk a Krónikában, melyből a szalontaiak többek között megtudhatták a a következőket: Nem körgyűrűt, hanem olyan kerülőutat építünk Nagyszalontán, amely lehetővé teszi, hogy a gépkocsiforgalom minden irányból elkerülje a várost. Idén megkötjük a szerződéseket, 2009-ben nekilátunk az építkezésnek, 2010-ben pedig várhatóan átadjuk a létesítményt” – nyilatkozta Tánczos Barna szállításügyi államtitkár.
Nyolc év (!) csend után 2016 szeptemberében az időközben RMDSZ szócsővé változott – azóta megszűnt – Reggeli Újság címoldalán, vezércikkben így lelkendezik Borsi Balázs főszerkesztő:
„A Bihar Megyei Fejlesztési Ügynökség szerdai ülésén 500 ezer lej támogatást hagytak jóvá a nagyszalontai körgyûrû megvalósíthatósági tanulmányának elkészítésére. Rövidesen kiírják a pályázatot és várhatóan még idén elkészül a nagyszalontai körgyűrű megvalósíthatósági tanulmánya.
2017 március harmadikán az erdon.ro így ír: „A Bihar Megyei Fenntartható Fejlesztési Ügynökség (ADD Bihor) vezetőségének nyilatkozata szerint a fellebbezések időszaka lejárt, és a győztes Eurocerad Internațional SRL vállalat megkezdheti a nagyszalontai körgyűrű megvalósíthatósági tanulmányának kidolgozását. (…)A hajdúváros körgyűrűje 9,6 km lesz és keresztezi majd a Nagyszalonta–Tenke megyei utat.”
2017 június 7-én a Krónikában ezt olvashattuk: „Elkészült Nagyszalonta körgyűrűjének átfogó megvalósíthatósági tanulmánya, így már csak állami finanszírozásra várnak ahhoz, hogy megkezdhessék az építkezést – hangzott el a Bihar megyei önkormányzat vezetőségének szerdai sajtótájékoztatóján. Pásztor Sándor megyei tanácselnök rámutatott: ha már korábban elkészítették volna a most bemutatott dokumentációt, már idén megkaphatták volna a támogatást a kivitelezésre, viszont csak most sikerült eljuttatniuk az iratokat a közlekedésügyi minisztériumhoz.„
2019 január 14-én így ír az erdon.ro: Nagyszalonta költségvetése 850 ezer lejjel gazdagodott. A kormányhatározat értelmében a pénzt a hajdúváros a leendő körgyűrű nyomvonalának rendezésére fordíthatja. A kormánytámogatásból a helyi tanács megkezdheti és rendezheti a megépítendő körgyűrű nyomvonalára eső területek kisajátítását. „A nagyszalontaiak jogos elvárása, hogy a körgyűrű megépítése lendületet vegyen. Nagy és fontos beruházása ez a városnak, melynek megvalósításában az RMDSZ következetesen haladt és tesz mindennap. Sikerült elérnünk, hogy a körgyűrű nyomvonalának rendezésére a kormány kiutalja a szükséges pénzügyi forrást. 2019-ben a nagyszalontai önkormányzat az immáron meglévő anyagi források birtokában rendezheti a körgyűrű leendő nyomvonalának tulajdonjogi részét” – nyilatkozta Cseke Attila, a Bihar megyei RMDSZ elnöke.
2019 február 13-án Cseke Atilla fontosnak érezte szinte szó szerint megismételni az egy hónapja elmondottakat, hozzátéve az ő szájából legalább is érdekesen hangzó következő mondatot is: „ Konkrét cselekedetekre van szükség. Nem papírból, hanem aszfaltból épített utakat akarunk. A nagyszalontai közösség érdekeit képviselve az RMDSZ szakaszról szakaszra halad a jelentős infrastrukturális beruházás érdekében.”
Aki hazudik az csal, aki hazudik az lop
A helyzet jelen állása szerint a nagyszalontaiak legfeljebb papírból készült elkerülő úton közlekedhetnének, mert az útra vonatkozó nagyhangú kampányígéretek, propagandaszövegek, érdekvédői nyilatkozatok már minden bizonnyal kitesznek 9,6 kilométert. A valódi, aszfaltból készülő út érdekében pedig 11 év alatt egyetlen kapavágás sem esett. De mit is várhatunk olyanoktól, akik nem tudnak (ostobák) vagy nem akarnak (hazudnak) megkülönböztetni egy körgyűrűt egy terelőúttól? Ígéretekkel persze tele a padlás, hiszen hasonló utat ígértek Élesdnek, Belényesnek, Székelyhídnak. Ígértek még tanmedencéket, ipari parkokat, és toronyórát láncostól a megye lakóinak, amiket évek óta vár a megye közvéleménye, és amire még valószínűleg várhatnak is a megyét és az országot irányító tulipános-szocialista koalíciótól. Cserébe viszont korrupcióról, súlyos közpénzek haveri köröknek való osztogatásáról szóló „DNA-gyanús” hírekkel vigasztalódhat a bihari magyar választópolgár, tulipános választottjai háza tájáról. Az efféle sikertörténeteket olvasva akár fel is teheti magának mindenki a kérdést, a Beatrice zenekar örökbecsű dalának szövegét minden további nélkül a jelen helyzetre alkalmazva:
Mért kell engem folyton hülyének nézni?
A kétezredik év felé
Mért kell engem folyton az orromnál vezetni?
A kétezredik év felé
(…)
Mert aki hazudik, az csal,
Aki hazudik, az lop,
Hazudni, csalni csúnya dolog!
K. Szalárdi István
