A medve nem játék

A medve nem játék

Szinte naponta érkeznek hírek a medvék által okozott pusztításokról. Amióta pedig néhány éve, pontosabban 2016-tól kezdődően hatóságilag betiltották a medvevadászatot, annyira elszaporodtak, hogy már nem csupán a gazdaságokba tör be, s öli halomra a háziállatokat, hanem már embereket is megtámad a nagyvad.

Székelyföldön lassan jól meg kell gondolnia az embernek, hogy mikor merészkedik ki az utcára, egyáltalán a szabadba, ha nem akar találkozni vele. Vannak helyek, ahol már napközben is zavartalanul sétálgat, élelem után keresgél. Olykor még – némi ínyencségekért cserébe – akár fotózkodásra is kapható. Mármint a medve. Hogy nem szakad le a képe? Leszakad. Mikor a képe, mikor mije. No nem a medvének, hanem annak, akit eléje sodor a véletlen, vagy a buta kíváncsiság, az öntelt kivagyiság.

Mindenesetre az tagadhatatlan – még akkor is, ha Bukarestben ezt nem hajlandók tudomásul venni –, hogy valós probléma a medvék túlzott elszaporodása. Hogy miért nem hajlandók tudomásul venni? Azért mert úgy vannak vele, hogy amíg meg nem tapasztalják a maguk bőrén a veszélyt, addig el sem hiszik, addig inkább a brüsszeli zöldek felől érkező direktíváknak hisznek, illetve próbálnak eleget tenni, azt is csak szóban, legfennebb papíron. Tépné csak le a medve valamely vadászgató magasrangú hivatalosság bármely  testrészét, rögtön lépnének. Addig viszont nem.

Ez idő szerint még azt sem tudni megbízható pontossággal, mennyi medve él Romániában. A kormány szerint hatezer, de ebben – a számlálás nehézségei miatt – egyáltalán nem biztosak, ezzel szemben a környezetvédők biztosak abban, hogy a szám téves, szerintük jóval kevesebb, mindössze kétezer medve él az országban. A vadászatban érdekelt szövetségek viszont megint mást állítanak, szerintük tízezerre tehető a számuk.

Hogy mi lenne a teendő, arra nézvést egymásnak homlokegyenest ellenkező véleményeket hallani. Ami a legszomorúbb: mindenki úgy ad hangot a maga elképzelésének, mintha kizárólag nála lenne a bölcsek köve. Értsd: vele kezdődne a világ, meg a szakértelem. Medveügyben mindenképp. Nemrég olvastam, hogy Markó Bálint, a BBTE rektorhelyettese is kifejtette a maga véleményét. Természetesen medveügyben. Miért is ne tette volna, ha már annyian vannak, mint hangyák a bolyban?

Ha nem éppen Markó Béla fiáról lenne szó, talán fel sem figyeltem volna rá, de így igen. Hogy mi, esetleg ki vette rá az újságírót, hogy éppen őt kérdezze, azt nem firtatom, mert nem érdekes. Az viszont igencsak érdekes, hogy az ifjabb Markó szerint nem ellenségképre, hanem párbeszédre van szükség. Mármint medveügyben. Gondolom azért, mert ez így trendi, s nem utolsósorban ezt követeli a politikai korrektség is.

Mit mondjak erre? Ha ifjabb Markó meggyőzi azokat a székely embereket, akik naponta szembesülnek a problémával – meg a medvével –, hogy nem másra – esetleg kilövésre –, hanem párbeszédre van szükség, akkor gyorsan kezdjék el… Esetleg bevonhatják a medvéket is. A párbeszédbe.

A végére már csak egyetlen kérdésem maradt: nem úgy tesznek ezek, mint akik elfelejtették, hogy a medve nem játék?

Szentgyörgyi László / Pesti Srácok

Facebook
Érintő hírportál