Mint arról a magyar nyelvű sajtó egy része is beszámolt, a távhővel fűtő családok brutálisan megemelkedett anyagi terheit kompenzálandó, a válságból válságba botorkáló, bukott PNL—RMDSZ-kormány „nagylelkűen” 310 millió lejt utalt ki a költségvetési tartalékalapból harmincegy romániai város önkormányzatának.
Ez pont elegendő volt arra, hogy kiváló propaganda-alapanyagot szolgáltasson annak az illúziónak a fenntartására, mely szerint a kormány a helyén van, végzi feladatát és megvédi a lakosságot az elszabadult energiaárak következményeitől. Sajnos a valóság egyáltalán nem fest ilyen jól, hiszen ez az összeg nem csupán távolról sem elegendő, de ráadásul elosztása is kizárólag politikai alapon történt, mellőzve a valós igényeket.
Így eshetett meg az, hogy Nagyvárad önkormányzata a kért hatvanmilliós támogatásból, a távhőrendszerrel fűtő több mint hetvenezer polgára számára mindössze 3,6 milliót kapott a lakossági ár kompenzálására, ez pedig egy soha nem látott mértékű, negyven százalékos áremelést jelent a jellemzően alacsony jövedelemmel rendelkező, távhővel fűtő családok számára. Ezen – sajnálatos módon – az sem változtat, hogy a város vezetése a távhő árának saját költségvetésből fedezett támogatását közel megháromszorozta, s azt is úgy, hogy a városi tanácsban ellenzékben levő RMDSZ és PSD a lakosságnak adandó helyi segítség ellen szavazott.
Szomorú, hogy a kormány éppen azt a várost bünteti, amely az elmúlt években a hatékony gazdálkodásnak, a folyamatos fejlesztéseknek és a lakosság fegyelmezett számlafizetésének köszönhetően ma olyan távhőszolgáltatóval rendelkezik, amelynek nincsenek adósságai, és példának okáért a bukaresti, konstancai vagy tulcsai távhőszolgáltatókhoz képest feleáron állít elő egy gigakalória hőenergiát.
Sajnálatos, hogy a kormány a nagyváradiakat bünteti azért, mert annak vezetői nem támogatták a PSD-PNL-RMDSZ szövetségével felálló új szörnykoalíciót. Különösen annak fényében botrányos a nagyváradiakkal szembeni eljárás, hogy a város lakosságát büntető kormánypártok egyértelmű felelősséget viselnek azért, hogy Magyarországgal ellentétben Románia nem készült fel a földgáz világpiaci árának brutális emelkedésére. Egyúttal arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a korábbi PNL—RMDSZ-kormány az új kormány megalakulását megelőzően a költségvetés tartalékalapjának nagyrészét is szétosztogatta emberei között, ezért most, amikor valóban válsághelyzet van, üres az államkassza.
Ugyanakkor érdemes azt is megjegyezni, hogy a hétköznapi emberek valódi problémáit nem tapasztaló politikai elit a vidéki emberek fűtésgondjait példának okáért azzal vélte megoldhatónak, hogy nem korábban, mint decemberben, a fűtésszezon közepén (!), öt százalékra csökkentette a tűzifa áfáját, ami egy jól működő államban akár valós segítség is lehetne, de nem abban az országban, ahol sok évtizedes gyakorlat, hogy a legszegényebbek a tüzelő döntő részét számla nélkül szerzik be, még a tavasz, vagy a nyár folyamán.
Fentiek tükrében az Erdélyi Magyar Néppárt beadványban fordul a bukaresti kormányzathoz annak érdekében, hogy a nagyváradiakat önhibájukon kívül, a fűtéstámogatás igazságtalan központi elosztása kapcsán ért égbekiáltó hátrányos megkülönböztetést orvosolja, és egészítse ki a város költségvetését arányosan legalább akkora összeggel, amekkorával a hasonló gondokkal küszködő más városok esetében megtette.
Az Erdélyi Magyar Néppárt nagyváradi szervezete
