A szabadság szeretete összeköt, kössön össze az érte való küzdelem is

A Partiumi Keresztény Egyetem belső udvarának falán elhelyezett emléktáblánál hajtottak fejet az 1956-os forradalom hőseinek emléke előtt tisztelgő nagyváradiak, az Erdélyi Magyar Nemzet Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt által szervezett megemlékezés keretében.

A megjelenteket Moldován Gellért, az EMNP nagyváradi szervezetének elnöke üdvözölte. Rövid beszédében kifejezte reményét, hogy a jövő évi magyarországi választásokon a kommunizmus visszamaradt roncsait végképp eltakaríthatja majd a nemzet. Rámutatott: ahogyan 1956-ban a szabadság eszméje egységbe forrasztotta a határoktól szétszabdalt nemzetet, úgy ma is összeköti a világ sok országában élő magyarokat, akik egy időben tisztelegnek a szabadságért áldozatot vállaló elődeink előtt.

Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke beszédében a világ bármely pontján élő magyarokat összekötő szabadságszeretet emelte ki. Rámutatott, hogy a magyar nemzet tagjai nem csak akkor harcoltak közösen a szabadságért, amikor egy hazában éltek, hanem a közös haza szétdaraboltatása után is. „A szabadság szeretetében való összetartozásunk legszebb jelképe 1956, hiszen nem csak Budapesten harcoltak a magyarok a szabadságért, hanem a teljes Kárpát-medencében, azon belül Bihar megyében is. A megtorlás is ennek megfelelő mértékű volt, elég, ha csak Sass Kálmán nevét említjük, vagy a nagyváradi Szabadságra Vágyó Ifjak csoportjának sorsára gondolunk, erdélyi viszonylatban pedig a Szoboszlai-per történései beszédesek e tekintetben. Történeti kutatásoknak köszönhetően ma már tudjuk, hogy az erdélyi magyarság több börtönévvel fizetett szabadságvágyáért, valamint a nemzeti szolidaritásért, mint a csonkahonban a Kádár-rezsim megtorlását elszenvedők” – emelte ki Csomortányi. „Soha többé kommunizmust! Mi magyarok joggal mondhatjuk ezt, hiszen kevés olyan nemzet van, amely annyit szenvedett a kommunizmus miatt, mint a magyarok. A mi szenvedésünk 1919-ben kezdődött, a tanácsköztársaság 133 napjának rémtörténetével, melynek egyenes folyománya volt trianoni szétdaraboltatásunk. Ezt követte az 1945 utáni úgynevezett felszabadulás, mely egyként pusztította a csonkahoni és a határokon kívülre szorult magyarságot. Tömegmészárlások, civilek elhurcolása, rablás, nemi erőszak: így köszöntött be hozzánk 1945-ben a kommunizmus, mely aztán államműködési formává vált: a vidék elpusztítása, az államosítások, az ipar, a parasztság tönkretétele, melynek következményeit mai napig nyögi a magyar vidék. Ezt követte 1956, majd a forradalom leverése után – Kádárék ténykedése nyomán – létrejött az az embertípus, amely már nem ismerte a nemzet fogalmát.  Ezért is óriási büszkeség, hogy ma Nagyváradon lehetünk, és ha csak lélekben is, de itt lehet velünk Tőkés László, hiszen a kommunizmus elleni magyar küzdelmünk egyik legfontosabb szereplője éppen ő” – hangsúlyozta Csomortányi István.

„Amikor azt mondjuk, hogy soha többé kommunizmust, sajnos a jövőről is beszélnünk kell, hiszen ez a gyilkos eszme mai napig velünk él. Nem csak a Benes-dekrétumok szellemében vagy a többi utódállam mai napig tetten érhető, magyarok elleni tevékenységében, hanem az újfajta kommunizmussal is, melynek megtestesítője egy másik Unió, melynek központja ma Brüsszel. A céljuk ugyanaz: az új típusú ember megteremtése, melynek nincsenek gyökerei, nincs hazája, anyanyelve, sőt, biológiailag determinált önazonossága (neme) sincs. A cél tehát azonos: a gyökértelenítéssel elért teljes kontroll  a társadalom felett. Természetes, hogy mi magyarok élen járunk az új kommunizmus elleni harcban, hiszen tudjuk, mit jelent a szabadság hiánya. E tekintetben ismét nincsenek határok a Kárpát-medencében, egyként küzd a csonkahoni, és a külhoni magyar. Mi azt gondoljuk, hogy meg kell tartanunk azokat a nemzeti kereteket, melyek a magyarságot megóvták 1100 éven keresztül a Kárpát-medencében, meg kell tartanunk keresztény hagyományainkat, és ellenállunk minden olyan új társadalmat építő diktatórikus folyamatnak, mely hol kommunista hol liberális köntösben jelenik meg” – jelentette ki az EMNP elnöke.

„Ez a harc a fiatalokra vár, hiszen ez a társadalom-változtatási kísérlet elsősorban az ő életüket érinti majd. Nyugaton ez már körvonalazódik, ott már nincs szólásszabadság, a szülői szabadságjogok sem léteznek, és mindenki bűnös, aki nemzeti hagyományaihoz ragaszkodik. Az új kommunizmust erőltetők sokkal rafináltabbak, mint a régi kommunisták, hiszen Európa keresztény hagyományait kiforgatva, újraértelmezett formában használják a jó és a rossz ember fogalmát. Az általunk eddig ismert kommunizmus a társadalmi osztályokhoz való tartozás alapján jelölte ki a megsemmisítendőket, főként azokat, akik vagyoni helyzetük és felkészültségük miatt útjában álltak az új társadalmi modell megalkotásának. Ezzel szemben az új kommunizmus a jók és a rosszak csoportjára osztja az embereket. Jó az, aki az ő értelmezésükben toleráns, tehát elfogad minden társadalmi és biológiai devianciát, magyarán minden közösségromboló szélsőséget, és rossz az, aki ragaszkodik a hagyományokhoz, a nemzethez, a szülőföldhöz, a családhoz, tehát azokhoz az értékekhez, amelyek akadályozzák az önmagában álló, gyökértelen és kiszolgáltatott egyének tömegéből álló társadalommodell megvalósítását. A régi és új kommunizmus közös vonása, hogy a célkeresztbe kerülteket törvényen kívül helyezi, és velük szemben bármilyen fellépést elfogadottnak és jogosnak tekint. Nyugaton mindennapossá váltak az inkvizíciószerű médiahadjáratok, a koncepciós bírósági ítéletek és az egyetemeken a nemzeti gondolkodók elleni folyamatos tisztogatások. Ennek a szemléletnek eredményei tehát nyugaton már láthatóak, de Közép- és Kelet-Európa még szabad. Ezt a szabadságot kell megőriznünk, a szabadságot, melyért a tankok ellen harcoló pesti srácok küzdöttek. Azt a szabadságot, amely a magukat a diktatúra elleni tiltakozásként égő fáklyává tevő Bauer Sándor, Moyses Márton és Jan Palach mártíromsága által tudhatunk ma magunkénak, hiszen az áldozatok emléke összekötnek minket és arra köteleznek, hogy az erdélyi magyarság szabadságáért a jövőben is mindent megtegyünk. A szabadság szeretete összeköt, kössön össze az érte való küzdelem is” – zárta beszédét Csomortányi István.

A beszédet követően a jelenlevők megkoszorúzták az 1956-os emléktáblát, majd az esemény a magyar himnusz eléneklésével zárult.

Az Erdélyi Magyar Néppárt nagyváradi sajtóirodája

Facebook
Érintő hírportál