Bihar megyében magyar közbirtokosságok pereskednek magyar polgármesterekkel

Bihar megyében magyar közbirtokosságok pereskednek magyar polgármesterekkel

A napokban Isza Attila, a borsi közbirtokosság tagja kereste meg a szerkesztőségünket egy olyan ügyben, ami Bihar megyében évek óta téma. Ez esetben a borsi Zöld Arany Közbirtokossági Egyesület kálváriájába volt betekintésünk, mely egyesület tíz év óta pereskedik 198 hektárnyi mezőgazdasági terület visszaszolgáltatásáért. Eddig a romániai igazságszolgáltatás minden szintjén elveszítették pereiket: a végleges bírósági döntés szerint semmilyen földterületre nem jogosultak.

Történelmi előzmények: a közbirtokosság már a feudális rendszerben is létező közösségi társulás – komposszeszorátus – volt, amely a közös tulajdonban levő erdők, legelők, nádasok és egyéb mezőgazdasági területek használatának szabályozására alakult. Működésüket a maguk alkotta alapszabály szerint folytatták-folytatják mind a mai napig, már ahol újraalakultak ezek az egyesületek és ahol már sikerült visszaállítani a tulajdonjogokat.

A közbirtokosság létezését Romániában utoljára az 1921-es földreform szabályozta. Az államosítás után ezt a fajta tulajdonjogi formát ugyanúgy felszámolták, mint sok egyébre vonatkozó birtoklási státuszt. Az 1989-es változások után pedig egyetlen olyan konkrét jogszabály sem született, amelynek alapján vissza lehetett volna állítani az előbbire vonatkozó jogi helyzetet. Harminc éve a földek visszaszolgáltatása, valamint a közbirtokosság ügye továbbra is a mindenkori román felső fórumok útvesztőiben vergődik, senyved. Az erdélyi, ezen belül az érmelléki földes gazdák tulajdonait, illetve a közbirtokosság területeit, jó két évtized elteltével is törvényesített maffia-módszerekkel lopják, vagy egyáltalán vissza se szolgáltatják.

Erdélyben 1921 óta nem változtak a telekkönyvi bejegyzések, így érthetetlen az a mesterségesen kreált kuszaság, amelyet a mindenkori bukaresti hatalom gerjeszt, főleg a közbirtokosság kifosztására. Ez az egykor intézményesített tulajdonforma, amelyet a jogos tulajdonosok 2005 óta, mint jogi személyek képtelenek voltak visszaszerezni, a helyi önkormányzatok vagyonát képezi, amelyre a szemfüles mindenkori elöljáróság és annak atyafisága szemet vetett, és amelyeken manapság önkényesen magánvállalkozásokat működtetnek, illetve ingatlanokat építenek. A szóban forgó földterületeknek az önkormányzatokra való testálása egy második államosításnak bizonyult, ugyanis ezeknek az 1950-ben megalakult adminisztratív formáknak sohasem voltak tulajdonukban ezek a földek. Erdély- és Érmellék-szerte ma is gond ezek visszaszerzése, ha pedig felébe-harmadába mégis sikerült vagy sikerül visszaállítani intézményesített formájába, a csúcsvezetésébe olyan embereket ejtőernyőznek be a helyi önkormányzatok kisistenei, akikről biztosan tudják, hogy az ők nótájukat fújják.

Ez az eset jellemző a borsi közbirtokosság helyzetére is, mely ügyben a Zöld Arany vezetősége évtizedes szélmalomharcot vív a román igazságszolgáltatással a borsi önkormányzat ellen.

Az egyesület vezetősége a polgármestert és a polgármesteri hivatalt okolja a kialakult helyzetért, ugyanis ha a hivatal a 2000/1-es törvény megjelenésekor tájékoztatja a közbirtokossági területek örököseit, hogy fogjanak össze, és hozzanak létre egyesületet, és idejében nyújtsák be igényeiket, akkor ma nem járnák a „hadak útját” jogos tulajdonukért. De hát Biharban nem csak Borson „képviselték” ilyen flottul a lakosság érdekeit tulipános elöljáróink, de kevés kivétellel majd minden településen, hasonló módon verték át az egyesületeket.

Isza Attila a tíz éves borsi kálváriájáról, illetve a kommunista érában államosított ingatlanok, közbirtokossági területek, úrbéri legelők visszaszolgáltatásáról könyvet jelentetett meg (pályázati pénzen – 500 példányban), amelyet ingyen szórt szét Bors községben és környékén ügyük ismertetőjéül. Utoljára Makkay József a Krónika napilap hasábjain foglalkozott behatóbban a Zöld Arany Egyesület ellehetetlenített jogi helyzetével a Jogi útvesztőkben elveszett földek, magyar elöljárókkal pereskedő közbirtokosságok címmel. A megyei és az országos magyar és román nyelvű sajtó nem egyszer tűzte napirendre Iszáék kálváriáját, viszont örök igazság, hogy az írott szó csak legfennebb figyelemfelkeltő, de nem old meg semmit.

Aki hasonló cipőben jár, és akit tüzetesebben érdekel az ügy, felveheti a kapcsolatot Isza Attilával a 0723 / 696-420 telefonszámon vagy az attilaisza@yahoo.com elérhetőségen.

Sütő Éva

Facebook
Érintő hírportál