Egy elfeledett csodanövényünk, a naspolya
A naspolya (Mespilus) valószínűleg rövid szezonja és nehéz tárolhatósága miatt ritkán ültetett gyümölcsünk, pedig már Theofrasztosz ókori görög filozófus (i.e. 372-287) növényleírásaiban is szerepel. Mintegy 3000 éve termesztik. A naspolya a kettős hasznú növények sorába tartozik. Virágai, szép őszi lombozata, kellemes megjelenése miatt jelentős a díszítőértéke is. Gyümölcse kellemes ízű, édes. Pektin tartalma, C-, B-, E-vitamin és karotin tartalma magas. Az ásványi anyagokban is gazdag (kálcium, kálium, magnézium, cink, mangán, vas és réz).
Kis-Ázsiából a kelták hozták Európába. A kelták hódításaival Itáliába, majd Pannóniába is eljutott. A 18. század táján már termeszteni kezdték Nyugat-Európában is. A fogyasztásra alkalmas (szotyós, fonnyadt) gyümölcsök szimbolikus tartalma különböző népeknél eltérő jelentésű. A fogyasztása ezért sem népszerű sokfelé. Monotipikus faj, általában birsre vagy saját magoncára szemezik, így ha a nemes lepusztult róla, a magoncból a faj genetikai változatossága növekedhetett. Angol, francia, holland és német fajták terjedtek el Európában.
Nálunk is ezek utódai, esetleges mutánsai adják a naspolya kultúrflóráját. Elég könnyen elvadul, főleg a Dunántúlon és az Alföldön belső kertekben, erdőben találkozhatunk egészen lapos változatokkal is („lasponya”). A termesztése ma sem számottevő, az utolsó kataszteri felmérését 1935-ben végezték el. Furcsa ellentmondás ugyan hazánkban, hogy a kultúrtörténete, nyelvészeti adatai gazdagnak mondhatók.
A naspolya elterjedése
Dél-Európától kezdve, Nyugat-Ázsián át Turkesztánig otthonra lelt. A Balkán-félsziget országaiban vadon is terem, de kertekbe is szívesen ültetik. Európába először a görögök, majd a rómaiak hozták be. Rendszertanilag az almatermésűek osztályába tartozik, rokonságban van a birssel, almával és körtével. Nemzetségnek mintegy 26 faja ismert.
A naspolya kistermetű fa vagy cserje, vesszői barnásak vagy vörösesbarnák. Sűrű lombját lándzsás, molyhos levelei és szép fehér virága alkotják, amelyek május-június hónapokban nyílnak. A kultúralakok fajtái kevésbé tövisesek, mint a vad formák. A naspolyafa öntermékenyülő, ezért az egyedülálló bokrok is jól teremnek. Termése aszmag. A gyümölcs alakja alma és megnyúlt körte között változhat, amelynek tömege fajtától függően 20-60 g között mozog.
A naspolya termesztése
A kertünkbe érdemes legalább egy naspolya bokrot ültetni, mert akkor érik, amikor kertünk nem bővelkedik saját termésű gyümölcsökben. Egy kifejlett, egészséges naspolya bokor 40-50 kg gyümölcsöt képes teremni. Ha naspolyát szeretnénk ültetni, célszerű oltványt vásárolni, mert a magról kelt csemete általában kisebb gyümölcsöt hoz és fája többnyire tövises.
Nálunk Sokáig fajta név nélkül történt a szaporítása, ma Magyarországon a következő fajták fordulnak elő leggyakrabban a faiskolákban:
Hollandi óriás naspolya: Hollandiából származó, későn érőfajta, és mint a neve is mutatja igen nagy gyümölcsű.
Notthingham-i naspolya: angliai származású, november elején szedhető az igen kellemes zamatú gyümölcse. Szabályos gömbkoronája és szép kékeszöld lombozata miatt díszfaként is alkalmas.
Szentesi rózsa naspolya: Szentes környékén van hazánk legnagyobb naspolya termesztő tája, ahol fő fajtaként termesztik. 2012-ben került a nemzeti fajtajegyzékbe, mint termeszthető tájfajta. Azonban tudni kell, hogy nagyüzemi termesztésben nincs, csupán háztáji kertekben termesztik. A legkorábban érő fajta már október végén szedhető. Gyümölcsei igen gazdagok íz- és zamatanyagokban.
Minden gyümölcstermő vidéken termeszthető, azonban figyelembe kell venni, hogy egy melegebb éghajlat szülötte, ezért nálunk sem szeretheti a hideg fekvést. Napos félárnyékos helyen érzi magát a legjobban. Talajban nem válogat, de meghálálja a kissé nyirkos, tápdús talajt. Száraz talajon öntözni kell. A naspolya nem igényel sok gondoskodást, azonban egy dolgot szem előtt kell tartani: vesszőit nem szabad metszeni, mert termőrügyei a vesszők csúcsán állnak. Az ifjítást jól tűri, erre lombfakadás előtt, tavasszal kerüljön sor.
A naspolya felhasználása
A naspolyát fajtától függően október végén, november elején szüretelhetjük. A még kemény gyümölcsöket egy rétegben rakjuk száraz helyre, padlásra, kamrába stb. December végére a gyümölcsök megpuhulnak, ízük édes, igen kellemes ízűvé válnak, és talán még karácsonyi asztalunkat is gazdagíthatja. A népi gyógyászatban a naspolyamagból készült teát vesekő elhajtására alkalmazták. Kérgének főzetét vérzéscsillapításra használták.
Naspolyapakolás
Nyomkodjuk össze a naspolya pépes belsejét néhány csepp citromlével és egy kevéske zabkorpával. Vigyük fel a megtisztított bőrre, majd 15–20 perc múlva mossuk le. Fellazítja és eltávolítja a bőr felszínén található elhalt hámsejteket, segíti a bőr megújulását, ráncsimító és felszíni keratinoldó hatása van. Javítja a bőr vízmegkötő képességét. A benne levő vitaminok, ásványi anyagok és gyümölcssavak azonnali és látványos eredményt mutatnak.
Lekvárt főzhetünk belőle, más gyümölcsökkel együtt ivólét készíthetünk, de befőttnek is alkalmas. A naspolyalekvárhoz teljesen érett gyümölcsöt válasszunk. Kilónként 3,5 deci vizet adjunk a megmosott egész gyümölcsökhöz. Főzzük puhára, majd törjük át. Keverjünk hozzá fél kiló cukrot, majd főzzük sűrűre. Száraz dunsztban tartósítsuk.
(kertlap.hu)
