Merőben szokatlan módját választotta az érmelléki Kiskereki RMDSZ szervezete polgármesterjelölt és önkormányzati képviselőjelöltek toborzásának: hirdetéseket plakátoltak ki a község mindhárom településén, (valamint megosztották Facebookon is), amelyben az önkormányzati választásokig hátralevő idő szűkösségére hivatkozva jelentkezésre buzdítják az arra hajlandóakat a fentebb említett tisztségekre. Érdemes szó szerint idézni a felhívás szövegét:
Óhatatlanul felmerül az emberben, hogy ez a szervezet demokratikus voltát (jó vicc) demonstrálni akaró ravasznak szánt lépés, vagy inkább kétségbeesett kapkodás, és ennyire nem érdekel senkit Kiskerekiben sem az RMDSZ sem a közélet? A község általános állapotát ismerők szerint leginkább egyszerre mindkettő, hisz a sokat hangoztatott „nyitottság” ellenére az RMDSZ-nél mindennapos dolog, hogy a fő jelöltek személyét, le egészen az utolsó önkormányzati képviselőig már eleve eldöntik „fent”, az úgynevezett előválasztás pedig a legtöbb esetben merő színjáték. Nyilván nincs ez másképpen Kiskerekiben sem, ahol a dolgok állásával még az RMDSZ szavazóbázisa sem lehet túl elégedett, a nem a tulipánhoz húzó emberek zömének (és ők vannak nagy többségben) pedig elege van minden politikából és politikusból, csupán megélni szeretne a munkája (ha van neki) nyomán, iható csapvizet, megfizethető szolgáltatásokat, alacsonyabb adót, járható járdát, tiszta környezetet, emberi bánásmódot a településvezetők részéről, és főleg hihető jövőképet szeretne, amiért érdemes családot alapítani, gyermeket vállalni, egyáltalán a településen maradni. Ezek közül az elmúlt harminc év alatt egyik RMDSZ-es polgármester és csapata sem tudott majdnem semmit megteremteni, csak ígéreteket tudtak nyújtani négyévente, de azt minden mennyiségben.
Az RMDSZ polgármesterjelöltjének személyét a bennfentesek már nyilván ismerik, az ehhez hasonló húzások pedig csak arra jók, hogy port hintsenek azok szemébe, akik még egyáltalán nyitottak efféle szirénhangokra. Mert semmilyen „tanácsosi” vagy polgármesterjelölti mézesmadzag nem helyettesíti a valódi munkát a közösség érdekében, ugyanis bár ostobának és feledékenynek nézik a polgárukat, de nem azok. És erről hamarosan maguk is meggyőződhetnek majd.
K. Szalárdi István
