Jutalomkirándulás Dalmáciába
A margittai Horváth János Elméleti Líceum betlehemezői, a SzékelyKapuk – ZöldKapuk versenyében elért kiváló helyezésüknek köszönhetően, immár ötödik nyarukat tölthették a meseszép Adrián.
Huszonöt fős csoportunk izgatottan várta a július 26-i indulást. Mint minden évben, az idén is Margittán szállhattunk fel a turnusbuszra, mely a horvátországi Bast faluban lévő táborhelyre szállított bennünket. Az idén egy szatmári csoporttal osztoztunk a buszon, míg az előző években ceglédi, sülysápi, pusztamérgesi csapatokkal utazhattunk.
A magyarországi, illetve horvátországi autópályáknak köszönhetően csütörtök reggel 7 órára meg is érkeztünk Basko Poljéra, ahol már várt ránk a betlehemezős verseny és a tengerparti jutalomtáborok szervezője, dr. Varga-Berta József, azaz Józsi bácsi. Ő vezetett le bennünket a fenyőfákkal övezett hosszú, kavicsos tengerpartra, ahol igazán jól esett a hosszú út utáni pihenés és az első csobbanás a kristálytiszta vizű tengerbe.
Az esti szállásfoglalást, kiadós vacsorát, rövid ismerkedést és a másnapi programismertetést követően a tábor minden lakója pihentető, mély álomba merült.
Másnap, péntek reggel Horvátország második legnagyobb városába, Splitbe szállítottak bennünket autóbuszaink. Más években ráérősen végigsétáltunk a pálmafákkal és gyönyörű virágokkal díszített tengerparti sétányon a 13. században épült Szent Ferenc kolostorig, ahol imával és egy közös énekléssel adtunk hálát Istennek az átélt és a ránk váró csodákért. Ezután a város impozáns épületei közt és terein át haladva eljutottunk a tulajdonképpeni óvárosba, Diocletianus római császár 293 és 305 között épült palotájába. Technikai okok miatt az idén sajnos később érkeztünk, és lekéstük az igazi turistalátványosságot nyújtó déli őrségváltást, amikor is a látogatók nagy örömére, maga a császár jelenik meg „népe” üdvözlésére. Ha a császár nem is, de idegenvezetőnk, a kárpátaljai magyar apától származó, horvát nyelvet és irodalmat tanító Klotilda Sakalija tanárnő megvárt bennünket. Harmadik éve, a Szent Domo katedrális tövében való megismerkedésünk óta élvezhetjük az ő nagyszerű kalauzolását. Neki köszönhetően megelevenedett számunkra a város múltja, mesélni kezdtek a kövek, a szobrok, az épületek, a szűk kis utcák és a tágas terek.
Splitet elhagyva, a délutánt Promajnán töltöttük fürdőzéssel, vizibiciklizéssel.
Harmadik napon a Cetina folyó torkolatánál fekvő varázslatos Omisba utaztunk. Kedvünkre fürdőzhettünk a homokos strandon, illetve sétálhattunk a város apró tereit összekötő kacskaringós utcákon a hangulatos, régi épületek között. Az elszántabbak felkapaszkodtak a város fölé magasodó várba, amit egykor a kalózok építettek. Délután az egész csapat a Cetinán motorcsónakázhatott. A folyó által vájt keskeny szurdokvölgy pazar látnivalót kínált. Mint megtudtuk, ezen a vadregényes vidéken forgatták a híres Winnetou-filmek egyes jeleneteit is. S ha még nem kaptunk volna eleget a természet szépségeiből, a hazafelé vezető úton a lemenő nap fényében csillogó tenger és a föléje magasodó hegyek látványa kápráztatott el bennünket. A nap szépségeitől eltelve, ezernyi emlékképpel gazdagodva értünk szálláshelyünkre, ahol a tábor szakácsa, a mindannyiunk által kedvelt Imre bácsi finom és kiadós vacsorával várt bennünket. Hamar nyugovóra tértünk, hogy erőt gyűjtsünk a másnap ránk váró kiránduláshoz.
A vasárnapot Bosznia-Hercegovina három nevezetes helyén töltöttük. Először a csodák és az imádságok helyére, Medjugorjéba látogattunk el, majd a turistáktól hemzsegő Mostarba mentünk. Élmény volt átkelni a város nevét adó Öreg-hídon, mely nekünk, magyaroknak különösen kedves, mióta 1903-ban Csontváry Kosztka Tivadar megörökítette. A híd XX. század végi, a délszláv háborúban való felrobbantása egy pillanat műve volt, holott 1556-tól kilenc éven át építtette a híres török építész, Hajrudin. A sok cifra, színes portékát kínáló bazár, a dzsámik és a minaretek, az elfátyolozott nők, a Koski Mehmed pasa 1617-ben épített dzsámija előtt álló hűs vizű kút olyan érzést kölcsönöztek, mintha az Ezeregyéjszaka meséibe csöppentünk volna.
Késő délután érkeztünk a fantasztikus látványosságot nyújtó Kravica-vízeséshez, melyet több, egymás mellett elhelyezkedő vízesés alkot. Jó volt úszkálni, pancsolni, felüdülni kicsit az egész napos hőség után!
A tömény vasárnapi programot követően hétfőn, a közkedvelt üdülőhelyen, Makarskán pihentünk. Ezt a várost Dalmácia legszebb tájai között tartják számon. Különleges éghajlatát a felette, közvetlenül a tengerparton emelkedő 1762 méter magas hegytömbnek, a híres Biokovo-hegynek köszönheti. Strandolással, vásárlással, helyi ételkülönlegességek kóstolásával múlattuk az időt.
Nyaralásunk utolsó napján, kedden érkeztünk meg komppal az egyik, általam leginkább vágyott helyre, a Brac szigetén lévő Sumartin halászfaluba, melynek csodás öblében talán még az ég is kékebb, a tenger pedig lágyabban ölelő és áttetszőbb, mint máshol.
Szerda hajnalban számtalan élménnyel gazdagodva, mindent megköszönve vettünk búcsút vendéglátóinktól, és indultunk haza.
Hálásan köszönjük e csodás nyaralás minden percét!
Bordás Mária, ref. vallástanár
