Közérdekű ügy a valóságfeltárás és az igazságtétel

Közérdekű ügy a valóságfeltárás és az igazságtétel

Kettős könyvbemutatót és a hatvan éve kivégzett Sass Kálmán lelkipásztorra emlékező rendezvényt tartottak december 1-jén a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében.

A szervező Magyar Polgári Egyesület vezetője, Nagy József Barna köszöntötte a meghívottakat és a részvevőket, köztük Tőkés László európai parlamenti képviselőt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, felkérve őt emlékbeszéde megtartására. A Királyhágómelléki Református Egyház előző püspöke elöljáróban elmondta: noha a kommunizmus meghurcoltjaira, áldozataira emlékezünk, mégsem lehet elvonatkoztatni a jelentől, ugyanis a „győztesek hivalkodó ünneplése” kíséri a száz évvel ezelőtt véget ért világháború és az évszázada létrejött Nagy-Románia évfordulóját, Brüsszelben, Bukarestben és Gyulafehérváron. Véletlen egybeesésként diadal és gyász keresztezik egymást: mártírjainkat siratjuk, s közben zajlik a katonai parádé a román fővárosban…

Az erdélyi magyarság két monstre politikai kirakatper áldozatai előtt hajt fejet, voltaképpen Trianon áldozatainak tekinthetők ők, hiszen az ott legitimált nagyhatalmi igazságtalanságot próbálták valamiképpen tompítani a Szoboszlay-perben és az érmihályfalvi csoport perében elítéltek – emlékeztetett Tőkés László, mondván: keserű időszerűséget kölcsönöz ügyüknek a román centenárium. Az 1958. szeptember 1-jén kilenc társával kivégzett pécskai római katolikus pap, Szoboszlay Aladár a román–magyar konföderáció tervével, az ugyanazon év december 2-án kivégzett Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkipásztor és sorstársa, Hollós István jogász-tanár kantonális elképzelésekkel, diktatúraellenes szervezkedéssel vonták magukra a kommunista megtorló gépezet figyelmét. A püspök rajtuk és társaikon kívül több olyan üldözöttet is megemlített, akik az erdélyi kérdésre keresve megoldást váltak áldozataivá a rezsim titkosrendőrségének és vérbíróságainak. A kegyetlen bánásmód, a felsorolt szenvedések, az emberiesség ellen elkövetett kommunista bűnök nagyrészt mindmáig megtorlatlanok, teljes feltárásért és jóvátételért kiáltanak, s ezzel a „demokratikus jogállam” Románia mindmáig adós – az ünnepelt centenárium jó alkalom lett volna a bocsánatkérésre és elégtételadásra, hívta fel a figyelmet az EP-képviselő. És amiért magyar mártírjaink életükkel fizettek, az ma is változatlanul időszerű: a román nacionálkommunizmus magyarságunk ellen elkövetett bűneit el kell ismerni és meg kell torolni, jóvá kell tenni, ami még lehet, s az erdélyi kérdés rendezése nélkül nincs román–magyar megbékélés, „aminek viszont elkötelezett hívei vagyunk” – jelentett ki Tőkés László.

A továbbiakban méltatta azt az emlékezetpolitikát, aminek számos híve-munkása él és dolgozik Erdélyben is. A Magyar Polgári Egyesület például egész évben azzal tűnt ki, hogy a Polgári esték című rendezvényein és különféle más alkalmakkor végigvezette az érdeklődőket a száz évvel ezelőtti impériumváltás legfőbb állomásain. Fontos és hiánypótló könyvek jelentek meg, amelyek mind a távolabbi, mind a közelebbi múlt titkait tárták fel, sokszor a meggyökeresedett köztudat korrigálásának jogos szándékával. Ezek közé tartozik a tegnap bemutatott Erről nem beszéltünk… című kötet is, ifj. Horváth Pál és Mersdorf Ilona munkája, amely id. Horváth Pál besztercei tanár példás, ám tragikus élettörténetén keresztül mutatja be a romániai hatvanas–hetvenes évek titkosszolgálatának működését, alapos és kitartó levéltári kutatások nyomán. Mivel a könyv az áldozatvállalásról és az áldozattá válásról szól, besúgókról és besúgottakról, ma is kísértő, lezáratlan múltunkról, a Ceaușescu-rezsim összeomlásához vezető temesvári népfölkelés Tőkés Lászlója saját sorsából elevenítve fel momentumokat szolgált adalékokkal a hírhedt Securitate működéséről, valamint arról a máig tartó küzdelemről, amit a berögzült szekus attitűdök és módszerek ellen folytatni muszáj és érdemes. Végül pedig kijelentette: „Nem akarom az amúgy is meglévő és romboló bizalmatlanságot gerjeszteni, de reális módon kell számolnunk azzal, hogy Érmihályfalván és Besztercén, miként minden kisebb-nagyobb településünkön, továbbra is ott működnek az emberi méltóság és bizalom, a nemzeti és vallási érzés »vámszedői« – akiknek nem kis részük van abban, hogy harminc évvel a nacionálkommunista diktatúra bukása és száz évvel Nagy-Románia létrejötte után még mindig ott vagyunk, ahol vagyunk…”

Az olvasmányos dokumentumregény Ausztriából hazaérkezett szerzői az indíttatásaikról és munkamódszereikről vallottak a szervezők és az érdeklődők kérdéseire válaszolva. Utánuk Bereczki András ny. lelkipásztor következett, aki a reformáció jubileumi emlékévében megjelent, Mártírok százada című kötetet mutatta be szerkesztőként. A könyv a Nyugat-Európai Magyar Református Lelki gondozó Szolgálat felsőőri konferenciáján elhangzott előadások közzétételével mutatja be 1956 és a XX. század magyar református lelkészvértanúit, köztük Sass Kálmánt is. A szerkesztő egyúttal röviden vázolta a NYEMRLSZ múltját és jelenét is, nem rejtve véka alá, hogy a szervezet egyre kevesebbet tud tenni református értékeink megőrzése és továbbvitele érdekében a nyugati magyar közösségekben.

A rendezvény dedikálással és kötetlen beszélgetéssel zárult, melynek során többen is felidézték máig eleven és sajgó emlékeiket a román kommunista diktatúra embernyomorító, jogfosztó, magyarellenes mesterkedéseiről – közölte Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája.

Facebook
Érintő hírportál