Málnalevelet rá!

Málnalevelet rá!

Ősapáink, ősanyáink egykoron már csak akkor hívtak orvost, ha valamelyik családtag halálán volt. Addig a jól bevált házi szerekkel kúrálták a megfázást, a ficamot, a derékfájást, a kelést, de volt hogy még sok esetben a tífuszt is, amelynek következtében vagy meg maradt a kórságban szenvedő atyafi, vagy jobblétre szenderült.

A házipatikai szerek nem voltak bonyolultak. Leginkább ecet, méz, kamilla, és egyéb szárított növények alkották, vagy nagy ritkán sósborszesz, amit megfázásra vagy húzódásokra, illetve sulfatiazol-por, amit a sebek varasodására használtak. Kelésekre, egyéb bőrfelületi tünetekre ott volt a málnalevél, vagy egyéb érlelő vagy fakasztó természetű csodanövény. Nyáron az Isten adta mezei patikaszerek jótékony összetevőit ismerve, nem kellett más gyógyszer vagy orvos a parasztembernek. Én nem volt abban semmi kuruzslás, mint ahogy azt napjainkban próbálják beállítani a gyógyszergyárak javát szolgálva.

Manapság, amikor a beteg hónapokig kilincsel egy-egy állami vagy magánklinika ajtaján – legtöbbször kevés eredménnyel –, egyre többen térnek vissza a drága vizitek, kispórolt hatóanyagú gyógyszerek helyett az erdők, mezők adta gyógynövényekhez.

Nyaranta az Érmelléken gyakran látni a mezőkön, erdőszéleken bóklászó idős embereket, akik még tudnak valamit, amit a mai kor embere már kivetett a mindennapi életéből.

Beszerzem a télirevalót – mondja a nyolcadik évtizedéhez közel álló Imre bácsi az Ottomány felé vezető bekötőúton, mintha csak a tüzelőről, vagy a téli élelmiszer tartalékról beszélne.

Amint közelebb érek hozzá, látok a kosárban, mindenféle vadon termő levelet, gyökeret, virágot. Tudja, kedves, nekünk, a feleségemmel nincs pénzünk drága orvosra és gyógyszerekre. Isten patikája pedig mindenkinek elérhető. Látta már a kutyát bizonyos füvek után szaglászni a szabadban? Na ugye. Az állat még zsigerből tudja, milyen gyomnövény mire való. Az ember is tudta valamikor.

Közben észreveszi az ujjamon a vágott sebet. Málnalevelet rá! Összehúzó hatása van, gyógyítja a sebeket, de még a fekélyeket is, mondja nem kis meggyőződéssel.

Elgondolkodom rajta, hogy a gyógyszertárban közel húsz lejt hagytam kötszerre, fertőtlenítőre és egyebekre, mindezt egy egyszerű konyhai baleset miatt. Így duzzad a gyógyszeripar hatalmas üzletté, a gyógyítás pedig pénzgyárrá, az elveszett tudáson, finnyásságon, kényelmen.

Mi vetettük meg a melegágyát.

Sütő Éva

Facebook
Érintő hírportál