Pap Sándor György, a Néppárt érmihályfalvi polgármesterjelöltje a városvezetői elhivatottságról
Egy városvezető elhivatottságát nem tanítják sehol. Erre a hivatalra valaki vagy ráérez, vagy soha nem fog tudni emberközeli kapcsolatot kialakítani polgártársaival, választóival. Hivatalba lépésének napjától kezdve a város a második családjává válik, és annak irányítására a legösszetettebb szakmai és vezetői ismeretekre van szüksége. Kisebb léptékben ez olyan, mint amikor az ember a saját portáját, háztartását igazgatja, illetve fiainak példaképül és iránytűként szolgál.
1969-ben születtem Érmihályfalván és a Mezőgazdasági Főgimnáziumban (az akkori Mezőgazdasági Iskolacsoport) érettségiztem. Ezt követően Debrecenben fogtechnikát tanultam, majd Brassóban menedzseri oklevelet szereztem. A mesteri fokozatot a Partiumi Keresztény Egyetemen végeztem el. Római katolikus vagyok, házas, két gyermek édesapja.
Felmenőim tősgyökeres mihályfalvi emberek voltak, akik mindig arra intették a mellettük növekvő új generációt, hogy a család és a szülőföld szeretete a legfontosabb megtartó erő. Én olyan közegből jövök, ahol az adott szónak megfellebbezhetetlen értéke volt. Eszerint éltem, eszerint fogok élni ezután is mindenféle és fajta világszemlélettől függetlenül.
Polgármesterként ma már nem elegendő, hogy az ember karizmatikus személyiség legyen. Rengeteg olyan ismeretre van szükség, amely a mai konjunktúrák mellett nehezen, és sok tapasztalat útján szerezhető be.
Tisztában vagyok a napi fennmaradásért való küzdelemmel – egy város viszonylatában is –, azzal is, hogy számtalanszor marad egyedül harcával az ember, a politikai nyomás és a lakossági érdektelenség vagy elégedetlenség közepette. Azonban mindig érdekelt, hogyan lehetne ezen a helyzeten változtatni, melyek azok a városfejlesztési eszközök, amelyekkel biztosítható a település, a város, a térség, és a régió összehangolt, eredményes fejlődése, ahol a lakosság támogatja a fejlesztéseket, ahol a meghatározott projektek finanszírozhatók, ahol a hivatalok nem ellenlábasok, hanem támogatók, és aktív részesei a fejlesztési munkának.
Ezeknek a módszereknek a tudatos és következetes alkalmazásával lehet csak átfogóbb városmegújítási projekteket lebonyolítani, csak így lehet hatékonyan összetett urbanisztikai problémákat megoldani, a polgárokat aktivizálni a saját életük megváltoztatására, befolyásolására.
Személy szerint nem akarok beszállni az ígérgetési versenybe. Én elsősorban egy áttekinthető önkormányzat híve vagyok, amely a mindenkori adófizető polgárt szolgálja és nem fordítva. Én közösségben gondolkodom és egy regionális jövőképben, amelyet nem egymást túllicitálva és legyűrve kell megteremteni, hanem egymást segítve. Annál is inkább, mivel az Érmellék és ezen belül Érmihályfalva is, minden idők leghátrányosabb helyzetű kisrégiója volt, mi több, a közeljövőben sincsenek jobb kilátásai, ha nem teszünk ellene.
Éppen ezért én úgy gondolom, egy kisrégió még itthon maradt népét, egy várost, nem lehet holmi kampányaszfaltozással, néhány méter térkövezéssel jóllakatni. A polgári oldal prioritásokban gondolkodik. Elsődleges számomra, hogy legyen megélhetése minden társadalmi rétegnek, a szakképzetlentől az értelmiségi emberig. Ne legyen egy nyugati ország szolgája se a diplomás, se a szakképesített mihályfalvi fiatal. A jelenlegi városvezetés elszólásaiból ítélve, eddig is lett volna befektető városunkban (a cipőgyárakon kívül is), ha a mindenkori helyzetben lévő városvezetők is úgy akarták volna. A bezárt gyárak, cégek most bosszulják meg az ilyenfajta hozzáállást.
Már Arisztotelész is megmondta az ókorban, hogy a közéletben a középosztály, azaz a polgári réteg képes leginkább minden körülmények között a legészszerűbben viselkedni. Ez éppen a kiegyensúlyozott anyagi lehetőségeiknek tudható be. Ha nem azon fogunk dolgozni, hogy ezt a mesterségesen lemorzsolt középréteget visszaépítsük, amely a kisvállalkozókból, a tisztviselőkből, illetve más kategóriájú értelmiségiekből tevődik össze, soha nem lesz egy szolid kontrollja a társadalomnak, illetve a politikumnak. Egyébként szintén e nagynevű ókori tudós fogalmazta meg azt is, hogy mindenki úgy éljen, hogy a másik életminőségét ne károsítsa. Meglátásom szerint, ebben a liberális eszmékkel átitatott és ránk erőszakolt világrendben ez a minimum, amelyet be kellene tartani. Utóbbi világrend, mint ahogyan azt a mindennapi történések bizonyítják már úgy sem életképes, és szerintem, hamarosan vissza kell nyúlni a gyökerekhez, ahhoz, hogy kilábaljunk ebből az erkölcsi és gazdasági válságból. Csak ezt követően lesz megalapozható az a békés, nyugodt polgári lét, amelyről beszélünk. Vallásossággal, becsületes munkával, saját tisztes hajlékkal, megbecsüléssel, egymás iránti tisztelettel és az adott szó becsületével.
Ismételten ara kérem a tisztelt érmihályfalvi választópolgárt, szavazzon a Csillagra, az Erdélyi Magyar Néppártra, a Néppárt csapatára, hogy le tudjuk bontani a félelem, a bizalmatlanság, a kivételezés falát, mivel csak együtt, közösen tudunk egy új úton elindulni.
Pap Sándor György, az Erdélyi Magyar Néppárt érmihályfalvi polgármesterjelöltje
