Szilágyi István: Tavaszi kurjantás
Már nyílik szét a zordon zárt ököl,
S virágba fut a kisimult tenyér,
Rügyet kacagnak frissen már a fák
S a futri szél új titkokról beszél.
A házak futnak szédülten kacagva,
Vetések álmán érik röpke tánc,
Remegve szállnak csöpp párák a napba
S az ereszünkön fecskepár tanyáz.
Ezüstbe úszó ékes éjszakákon
– Bolondos kedvű játékos kamasz –
A holdnak intek, s lázasan kiáltom:
Pajtás, zenéld! Tavasz, tavasz, tavasz!
(Az érmihályfalvi Máté Imre irodalmi kör antológiájából – 2002)
