A közelgő román nemzeti ünnep ürügyén szervezett katonai bemutatóval egybekötött nagyszabású ünnepséget Nagyürögd önkormányzata, több katonai és civil szervezettel együttműködésben, az egykori Károly-vonal a község területére eső két vasbeton erődítményének maradványait is felhasználva. Az esemény nem volt mentes a magyarellenes felhangoktól, és a kommunizmus iránti nosztalgia is tetten érhető volt.
Az ünnepségről nem hiányozhattak a népviseletbe öltöztetett kirendelt iskolások is, akik a Bihoreanul hírportál videójának tanúsága szerint igencsak fáztak, mégis kénytelenek voltak meghallgatni Constantin Moșincat tartalékos ezredes, hadtörténész eszmefuttatását, melyben azt bizonygatta, hogy a nyugatról jövő (értsd: magyar) támadás elhárítására 1937-1940 között megépült, Károly-vonal néven ismert erődrendszer a legjobb volt a korabeli Európában. Moșincat szerint a Károly-vonal egyértelműen jobb volt mint a francia Maginot-vonal, a finnek Mannerheim-vonala, vagy éppen a szovjet Sztálin-vonal, de az összehasonlításból természetesen nem maradhattak ki a magyarok sem, az Árpád-vonal kapcsán.
A hadtörténész fontosnak tartotta kiemelni, hogy a kisebb-nagyobb vasbeton erődökből, harckocsielhárító árkokból és szögesdrótakadályokból álló, nem teljesen összefüggő és valójában soha be nem fejezett védelmi vonal kizárólag a románok erőfeszítéséből valósult meg, nagyvonalúan megfeledkezve a mintaként tekintett francia erődvonalat tervező hadmérnökök szakértelméről, valamint a határ menti magyar lakosság sokezer órás kényszermunkájáról, melyet az erődvonal építése alkalmával végeztek. Az ezredes azt sem taglalta, hány hektár szántóföldet vettek el minden kártalanítás nélkül a vonal mentén elterülő magyar települések lakóitól. Azt viszont fontosnak tartotta kiemelni, hogy az erődvonalhoz hasonló volumenű létesítmény a későbbiekben csak a szocializmus éveiben valósult meg Romániában, konkrétan a Transzfogarasi-út, a Duna-Fekete-tenger-csatorna, vagy éppen a román parlament megalomán épülete.
Moșincat összaehasonlítása már csak azért is finoman szólva különös (kevésbé finoman nettó hazugság), mert a máramarosi Szinérváraljától az Arad-megyei Zimándújfaluig húzódó 300 kilométer hosszúságú erődrendszer védelmében a román hadsereg egyetlen puskalövést sem adott le, hanem azt a második bécsi döntés nyomán a területtel együtt átadta a bevonuló Magyar Királyi Honvédségnek. A honvédség tüzetes vizsgálatok után kitermelt az erődökből minden még felhasználható anyagot, majd egytől-egyig felrobbantotta azokat.
Ezzel szemben az Árpád-vonal erődítményeit védő honvédek hetekig, vagy éppen hónapokig feltartóztatták a többszörös túlerőben levő Vörös Hadsereg erőit 1944 véres nyarán és őszén, és éppen az 1944 augusztus 23-i román árulást követően kényszerültek feladni azokat, mikor az ellenség már mélyen a Kárpát-medence belsejében állt. Azt, hogy 2021-ben a román hadsereg nagyváradi helyőrségének tagjai a felrobbantott erődelemek között lövöldözve kitől „védik” Romániát, illetve mi az egész cécó üzenete a többnyire fiatal, kirendelt hallgatóságnak, talán kár is taglalni, annyira egyértelmű a továbbra is fenntartani kívánt ellenségkép. Romániának nyugat felől ugyanis csak egy szomszédja van, az pedig a vele azonos katonai szövetségi rendszer tagja, ugyanakkor EU-tagállam Magyarország …
B. B.
