Az oltáspárti/oltásszkeptikus tábor közötti vita egyik terepe a közösségi háló, ahol ál- és rémhírek, félig megemésztett információk, és persze egymásnak feszülő szekértáborok veszik el az ember kedvét attól, hogy egyáltalán véleménye legyen az egész összetett kérdésben. A legdurvább mégis az, mikor egyik vagy másik tábor tagja konkrétan az ellentáborba tartozók pusztulását, halálát kívánja, és ezt a vérgőzös gondolatot közzé is teszi az említett közösségi hálón. Az ősemberhez méltó megnyilvánulásnak annál nagyobb a súlya, ha közfeladatot ellátó, sokak által ismert személyről van szó, aki ráadásul értelmiségi allűrökkel lép fel megnyilvánulásai során.
Székelyhídon ezt az önkormányzat sajtószóvivője – mert ilyen is kell egy tízezres kisvárosnak – tette meg, nemes egyszerűséggel azt kívánva, hogy aki Romániában nem oltatta be magát, az patkoljon el. Íme Tiponucz Tibor bejegyzése:
Hozzátesszük, hogy a több millió ember halálát kívánó magvas gondolatokat nyilvánosan tette közzé, tehát nem csak ismerősei számára tette láthatóvá. A bejegyzés alá aztán kapott hideget, meleget, érthető módon sokak tetszését nem nyerte el a gyűlölködő hangnem, és nem csupán az oltatlanokét. Hogy emiatt, vagy esetleg főnöke, Béres Csaba polgármester utasításra, de később módosította bejegyzését. Sokak fejében megfordulhatott az is, hogy sajtószóvivőként, vagyis a kisváros vezetéséhez egészen közel álló emberként vajon most éppen a városháza véleményét adja tovább, vagy csupán a sajátját?
A bocsánatkérés tehát elmaradt, a sajtószóvivő úgy gondolja, hogy egyetlen mondat kicserélésével el van intézve az ügy, hiszen már nem milliók halálát kívánja, csupán azt, hogy gondolkodjanak el. Ez persze rá is érvényes lehetne, mielőtt hasonló megnyilvánulásokra ragadtatja magát, és azt is megfontolhatná, hogy a szavakkal jól bánó emberként – hiszen ez a hivatása – megfelel-e továbbra is munkahelye elvárásainak? Ha már az érmelléki kisvárosnak sajtóreferens kell, annyi a kommunikálni valója, talán jobb lenne egy olyan emberre bízni a feladatot, aki nem gyűlöli azokat, akik nem éppen úgy gondolkodnak, mint ő.
K. Szalárdi István
