Pataki István:
utánad kószáltam
utánad kószáltam
csapzottan éhesen
sövény alól kelve
vacogva véresen
utánad kószáltam
magamból kiverten
szemed hogy simogat
áltatva remélten
utánad kószáltam
várva sót kenyeret
villámos szemedben
a hűség nyüszített
utánad kószáltam
lüktetett a véna
beértem oly sokszor
kormos kenyérhéjjal
utánad kószáltam
szomjam se oltottad
romos álmok között
rám hulltak a falak
